1. There's a little problem...

Sziasztok!

Hát igen. Ez van. Mert mi más is keletkezhetne, ha két Larry rajongó összetalálkozik, mint egy fanfiction? Remélem, tetszeni fog azoknak, akik erre tévednek.
Íme az első fejezet, véleményeket komment formájában várjuk szeretettel!

Doraa

Louis Percek óta feküdtem a szobámban, elterülve az ágyamon. Gondolkodni jöttem ide, ám az agyam hamar feladta, ezért inkább elmélyülten tanulmányoztam a plafont. Igazából elég szép. Bár mondjuk mintával – mondjuk répa mintával – sokkal jobban is kinézhetne. De azért mégsem rossz… Na jó. Ez már a vég – gondoltam. Magammal társalogni a fal kinézetéről már eléggé súrolja az épelméjűség határait. Inkább vissza az eredeti problémámhoz. De mégis mit tegyen az ember, ha beleszeret a legjobb barátjába? Ha odamegyek egy idegenhez, mélyen a szemébe nézek és megölelem, akkor az illető rájön, hogy akarok valamit tőle. De ha Harry – azaz a bandatársam, a legjobb barátom, és a szerelmem - nyakába borulok egyik pillanatról a másikra, akkor csak megveregeti a hátamat, és mosolyogva odébb áll.
Azt sem tudom, megérné-e kockáztatni. Inkább sínylődök, és továbbra is a legjobb barátja maradok, minthogy egy életre megutáljon. Bár mondjuk az előbb említett nem túl könnyű úgy, hogy ahányszor rám néz, legszívesebben kirohannék a világból a bennem tomboló érzelmek miatt.
Olyan, mintha minden egyes nap, amikor kijelenti, hogy milyen jó, hogy én vagyok a legjobb barátja, hazudnék neki. Ezt pedig egyre nehezebben viselem.
Talán csak oda kéne elé állnom, bevallani, hogy szeretem, aztán lesz, ami lesz. Vagy egyszerűen csak megkérdezhetném, hogy mi a véleménye rólam. Akkor legalább azt tudnám, hogy van-e egy százaléknyi esélyem. Vagy talán még egyszerűbben csak elé kéne állnom, és megkérdeni, hogy…
- Van kedved eljönni kajálni? – nyílt az ajtó, és Harry fürtös feje tűnt fel a résben.
Hirtelen felkaptam a fejem. Meglepett tekintetemet látva magyarázni kezdett.
- Csak azért kérdezem, mert Niall már megint éhes, és…
- Rendben, megyek, egy perc – tértem magamhoz.
Mosolyogva bólintott, majd távozott, én pedig visszahanyatlottam a párnák közé. Kezeimmel eltakartam az arcomat, majd mélyet sóhajtottam. Nem lesz ennek jó vége… Harry A fiúkkal ültünk a nappaliban, épp a rajongói levelekre válaszoltunk. Hiányzott Louis, azt mondta, a szobájába megy, gondolkodni szeretne. Kissé aggaszt, mostanában elég fura. Beszélnem kellene vele. - Tulajdonképp miért is foglalkozunk ezzel? - kérdezte Liam. - Mert szeretjük a rajongóinkat - válaszoltam és ráöltöttem a nyelvem. - De erre vannak az embereink, ők megcsinálják ezt helyettünk... - szólt közbe Niall, láthatólag egészen máson gondolkodott. Sejtésem szerint a kaján. Megint. - Ehetnénk is ehelyett - folytatta, ezzel igazat adva nekem. Zayn felkelt, kisétált a szobából. Biztosan ő is unja a levelezést - gondoltam. A fürdőszoba felé vette az irányt. - Nem is te lennél... - morogtam a fekete hajú felé nézve, de meg sem hallotta. Eszem megint legjobb barátomon járt. - Mi lehet a baja? - Épp hogy csak suttogtam, de Liam meghallotta. - Azóta ilyen, hogy szakított Eleanorral. Megviselte. De ahogy ismerem Lout, az is lehet, hogy egy új lány van a dolog hátterében, miatta ilyen - elmélkedett Liam a kezét nézve. - Beszélj vele, te vagy a legjobb barátja, szinte a testvére - utasított. Bólintottam, ekkor zajt hallottam a szőke srác felől. Liammel egyszerre néztünk rá, ő pedig rögtön a hasára mutatott. Sohasem értettem, hogy tud ennyit enni... - Hova megyünk ezúttal? - tettem fel a kérdést, és örültem, hogy így lesz okom felkeresni Lout. Könnyebb, mintha egyből kérdezősködve letámadnám. Sem neki, sem nekem nem lesz olyan kellemetlen. A legjobb barátja vagyok, de az ember mindig zavarban van, ha a gondjairól kell mesélnie. - Nem rendelhetnénk a Nando'sból? - kérdezte a szöszi, amire a fiúkkal kórusban rávágtunk egy "Nem!"-et. - El fogsz hízni - nevetett Zayn, aki közben visszatért, haját igazgatva. - Nem lesz túl sok esélyed Deminél - mutattam rá a lustasága hátrányaira, mire Niall azonnal felugrott. Mind nevettünk rajta, ő pedig csak pirult. - Na szóval, hová megyünk? - kérdezte Liam, engem ismételve. - Döntsön Louis - kértem a srácokat, ők pedig beleegyeztek. - Megyek és beszélek vele. Az ajtó felé indultam. Louis Néhány perc múlva erőt vettem magamon, és miután feltápászkodtam, csatlakoztam a többiekhez, akik már útra készen álltak az ajtóban. Mialatt felhúztam a cipőmet, éreztem magamon a többiek tekintetét. - Louis, van valami ötleted, hogy hol együnk? – kérdezte Harry, miközben kiléptünk az utcára. - Nekem mindegy… Felőlem akár a Nando’sba is mehetünk… - tettem még hozzá, ám meglepődtem, amikor Niall nem helyeselt rögtön. Valamiről lemaradtam volna? Végül egy számomra eddig ismeretlen pizzériában kötöttünk ki. Hangulatos kis hely volt. A kajának mind úgy estünk neki, mint akik hetek óta nem ettek. Csámcsogás közben leginkább semleges témákról beszéltünk, az előttünk álló fellépésekről, tervekről és arról, hogy miért nem tesznek a pizzára répát – sajnálatomra. Mikor végeztünk, és kifelé indultunk az étteremből a szemem sarkából láttam, ahogy Liam – észrevehetetlenül és kedvesen – oldalba könyökölte Harryt. Nem értettem, miről van szó, ám volt egy olyan érzésem, hogy hamarosan megtudom. Igazam lett. Miután hazaértünk, Hazza – szokása szerint – kopogás nélkül jött be a szobámba. Én az ablakpárkányon könyököltem, és csak egy pillanatra fordultam felé, majd visszatértem az utca bámulásához. - Van kedved beszélgetni? – hallottam halk hangját. - Persze – mondtam érzelemmentesebben a kelleténél. Semmi másra nem vágyom, mint vele beszélgetni. - Nem muszáj, ha nem akarsz, csak gondoltam ha kibeszéled magadból, talán… Mindig ez van. Soha sem kényszerít, megvárja, amíg magamtól nyílok meg. Egy pillanatra belegondoltam, mennyivel könnyebb lenne egyszerűen elmondani mindent. De nem tehettem meg. Nem mertem megtenni. Túl sok minden függött tőle, és én még nem voltam elég biztos magamban sem. - Mire vagy kíváncsi? – indultam felé, hogy mellé üljek az ágyra – szigorúan nem közelebb, mint kéne. Édesen mosolygott rám, engem pedig elöntött a melegség. - Mi történt Eleanorral? Harry Leült mellém, én pedig próbáltam a legimádnivalóbb mosolyom az arcomra festeni, hogy szóra bírjam. Úgy éreztem magam, mint egy cukorkáért könyörgő kislány. A szobában sötét volt, de megtaláltam tekintetét, a szemébe néztem. - Mi történt Eleanorral? - kérdeztem lágy hangon. Érezni lehetett a megkönnyebbülését. Rosszabbra számított... - Tehát lány gondjai vannak - gondoltam. Ezen elmosolyodtam. Kíváncsi lettem, ki a szerencsés, aki elrabolta a szívét. - Semmi... Igazából már nem szerettem - közömbös volt, megrántotta a vállát. - És ezért szakítottál vele? Vagy egy másik lány miatt? - hagyta el a következő kérdés a számat. Úgy hittem, erre azért kaphatnék választ, egy ilyen dolgot elmondana nekem. Nem szólt. Nagy lett a csend, én pedig az ablakhoz sétáltam, ahol az előbb ő állt. Kinéztem az üvegen, és a város fényeit csodáltam. - Nem, nincs másik lány - sóhajtott, majd vigyorgott, de ismerem, és tudom, mikor színleli. - Akkor nem értem, Lou... - tűnődtem. - Ha én lennék ilyen helyzetben, de hallgatnék, mint a sír, te mit tennél? - szegeztem neki a kérdést - Várnál, míg elmondom, vagy beletörődnél, hogy nem nagy ügy? Márpedig ami ennyire felzaklat, nem lehet akármi. Nézd Louis, nekem elmondhatsz bármit, mindenben támogatlak és melletted állok, megértelek. Ez egy barát dolga - meglepődtem indulataimon. - Köszönöm - ennyit mondott, majd elfordult és tudtam, ezt most nem érdemes feszegetni. - Nem lenne kedved ma estére átjönni az én szobámba? Régen aludtunk együtt, beszélgethetnénk kicsit - váltottam témát, de elhúzta a száját. Nem erőltetem tovább - döntöttem el magamban. - Vagy akár filmezhetnénk, van popcorn is - néztem az arcát. Jobb kedve lett, ez a Louis jobban tetszett. - Te választhatod ki a filmet - kacsintottam rá vidáman. Ismételten elhallgatott. Lehunyta szemét. Nem értettem, miért ilyen zavart. - Zuhanyzom és átmegyek, viszek magammal egy-két dvd-t is - mosolyra húzódtak ajkai. Örültem, hogy beleegyezett. Megöleltem, majd hátba veregettem. A legjobb barátom nem hajlandó elárulni semmit - ez a gondolat idegesített. - Halvány fogalmam sem volt, mi történhetett. Ezért ajánlottam fel neki, hogy töltsük úgy az estét, ahogy régebben, mint két jó haver. Reméltem, hogy talán később, más körülmények között megnyílik nekem. Zuhanyzás közben is csak erre tudtam gondolni - na meg a kiscicákra. Hideg vizet engedtem magamra, fel kellett ébrednem...