5. Statement and ...

Sziasztok! Meghoztuk az ötödik fejezetet. Igaz, hogy sokat késtünk, de inkább nem sorolom el az elfogadható mentségeket... Reméljük, minden kiderül ebben a fejezetben, amire kíváncsiak voltatok. Jó olvasást! Sanyii.

Louis

Amíg a szobámba értem, próbáltam szigorúan nem Harry érintéseire gondolni, amik már így is nem kis problémát okoztak. Már éppen készültem volna könnyíteni magamon, amikor kopogtak az ajtón. Ezt nem hiszem el...

Természetesen ő volt az. Csak egy perc nyugtom lehetne...

Valamit habogott a telefonjáról, mire beinvitáltam, az ajtót pedig visszazártam, ahogy eddig volt. Több látogatóra tényleg nincs szükségem.

Miközben ágyam felé haladt, több ezer variáció fordult meg a fejemben arról, hogy miket tehetnék vele. Azt hiszem, egyiknek sem kéne megtörténnie, így hát irányt változtattam, és a gardróbomhoz léptem.

- Mit vegyek fel? - tettem fel az egyszerű kérést.

Tudtam, hogy bár már rég megtalálta a telefonját, még mindig a szobában van. Eddig sosem zavart. Most valahogy mégis...

- Azt a csíkos pólót, amit a múltkor vettünk... Az igazán jól áll - éreztem, ahogy a hátam mögé áll, és onnan szemléli szekrényem tartalmát. - Tuti az összes lány a lábaid előtt hever majd, ha abban lát...

Elnevettem magam, ahogy ő is. Ha csak sejtené, hogy mennyire nem érdekelnek a lányok, vagy hogy valójában kit szeretnék, ha a lábam előtt heverne...

Az említett felsőért nyúltam, majd átcseréltem arra az eddigit. Hazza meg csak állt. Hátranéztem.

- Neked nem kéne öltöznöd?

- Öhm... de... Mentem is... - bólogatott hevesen, majd kisétált a szobából.

Délután az interjún csupán egyszerűen hoztuk a formánk. Szokás szerint hülyéskedtünk, viccelődtünk, és szórakozunk, megnevettetve ezzel egymást, és a körülöttünk lévőket. Megembereltem magam, és elviseltem Harry érintéseit, sőt, a tőlem megszokott széles vigyorral viszonoztam őket.

Egyszóval minden olyan volt, mint mielőtt ez az egész elkezdődött volna. Mielőtt még nem éreztem semmi nem helyén valót.

Néha láttam, ahogy Liam immár megnyugodva pillant rám, pedig ő valószínűleg sejtette, hogy az eddigi letörtségem oka még koránt sem szűnt meg. Ám mégis végre mindenki mosolygott, még én is, és habár mindegyik vigyor a kamerának szólt, mégis őszinték voltak.



Harry


Miután véget ért a beszélgetés, az újságíró hölgy kezet fogott mindannyiunkkal, majd kiment a szobából, mi pedig egymásra néztünk a srácokkal, és követtük. A folyosón megálltunk, kényelmesen elhelyezkedtünk, és vártuk, hogy Paul értünk jöjjön, és a koncert helyszínére vigyen minket. Zayn és Niall a banda többi tagjától távol ült le, és a szőke telefonját szidták kórusban.
Fáradt voltam. A szemeimet becsuktam, így próbáltam pihentetni őket, fejemet hátra hajtottam, és a falnak támasztottam, amikor éreztem, hogy valaki leül mellém, szorosan hozzám bújik, és lélegzete a bőrömet súrolja.
Felkaptam a fejem, amikor az illető beleharapott a nyakamba és szívni kezdte azt.
- Szia - ugrott fel velem egy időben Louis, arcán széles vigyorral.
- Meg vagy húzatva? - ordítottam, majd kezemmel automatikusan a sebhez kaptam. - Látszik?
- Nem - mosolygott.
- Ne hazudj! - morogtam rá. - Ha ezt valaki meglátja...
- Nyugi, mire való a sál? - nevetett.
Karommal átnyúltam mögötte, aztán átkaroltam a vállát. Mit sem tudóan összefonta ujjainkat, és ajkai mosolyra húzódtak. Amikor a többiek felé fordult, vállánál fogva az ölembe húztam, majd összetúrtam a haját, amit nyögések és éles hangok sorozata követett. Lenyugodtam, Louis-t elengedtem, ám ő nem volt hajlandó felkelni az ölemből, amíg a menedzserünk meg nem jelent.
A kocsiban Niall és Liam között foglaltam helyet, Zayn az anyós ülésen, Louis pedig mögöttünk ült, egyedül.
A szokásos viccelődések és éneklés teljesen lekötött a majdnem egy órás úton.

A klubhoz értünk. Egymást fellökve kikeveredtünk az autóból, megkerestük az öltözőinket, és mivel csak kettő volt, a szokásos felállás szerint osztottuk szét őket. Én Louis-val kerültem egybe, a másikat Liam, Zayn és Niall vette birtokba.
Átöltöztem, majd a mosdó felé vettem az irányt, hogy megbizonyosodjak róla, jól nézek ki. Louis nagyon sokáig nem adott életjelet a szomszéd helyiségből, ezért úgy gondoltam, ellenőrzöm, él-e még.
- Nem segítenél?
A nadrágtartóját szerette volna feltenni, de nem sikerült neki, és kétségbeesett arckifejezését látva kitört belőlem a röhögés.
- Dehogynem - léptem közelebb, majd a hátsó csatot megragadva a nadrágjához erősítettem.
- Köszönöm - vigyorgott bután.
A telefonjára nézett, aztán megfogta a kezem, és a kijárat felé ráncigált, én pedig szófogadóan követtem. A fiúk már vártak ránk.
- Még Zayn is hamarabb elkészült - szúrt le minket Niall. - Mi tartott eddig?
- Lou nadrágja... - feleltem minél kétértelműbben, mire mindenki értetlenül nézett.

A színpadon mindent úgy csináltunk, ahogy a turnénkon. Igyekeztünk a legjobbat hozni, pedig csak próba volt. Skáláztunk, majd elénekeltünk néhány dalt.



Louis


A fellépésen minden rendben zajlott, mi énekeltünk, a rajongók pedig visítoztak, és tapsoltak.
Eljött az utolsó szám, amikor öt rajongót a színpadra szólítottunk, hogy velük énekeljünk. Én találomra ráböktem valakire, ahogy a többiek is, Harry-t kivéve.
Rajta már láttam, hogy régóta szemezett egy az első sorban álló lánnyal, nem is lepődtem meg, amikor őt hívta fel maga mellé. A lány meg csak vigyorgott, látszólag odáig volt, meg vissza.
A szám felénél viszont, amikor göndör barátom felé néztem, a csaj keze elég érdekes helyeken járt. Harry pedig egy cseppet sem esett zavarba, lazán hagyta. Sőt, élvezte...
Amint az utolsó hangok belevesztek a rajongóink hangos kiáltásaiba, és meghajoltunk, rögtön siettem az öltözők felé.
Persze... Számíthattam volna erre. Hiszen Hazza sosem volt az a békésen élvezem a szingli életet típus. Nem, ő inkább a szexi vagyok, és ezt ki is használom kategóriába tartozott. Ha meglátott valakit, meg is szerezte.
Dühösen rángattam le magamról a ruháimat, már éppen végeztem, amikor pár perc múlva nyílt az ajtó.
Felnéztem, ám olyat láttam, amire eddig gondolni sem akartam.
Ő állt az ajtóban, az általa kiszemelt csaj - akit a színpadra is felhívott - pedig szó szerint a nyakában lógott. Az öltöző helységet a lehető leggyorsabban hagytam el, és a klub hátsó ajtaján át máris az utcákat róttam.
Rengeteg érzés kavargott bennem, a düh, a féltékenység, amit legszívesebben Harry arcába ordítottam volna, ám nem lehetett. Mert nem szabad így éreznem, és minden, ami a fejemben járt abban a pillanatban, amikor elkeseredésemben egy út széli szemetesbe rúgtam, helytelen volt.



Harry


A koncert felénél tartottunk, amikor észrevettem egy lányt az első sorban. A fények villogtak, és alig láttam valamit a sötétben, mégis kiszúrtam, hogy sokkal szebb, mint a többi. Az alakja formás, és olyan mély kivágású felsőt viselt, amiben a mellei korán sem nem látszottak kicsinek. Ilyen lányokat lehet látni a TV-ben is. Tetszettem neki, nem kérdés. Hisz én vagyok Harry Styles.
Nem is haboztam, amint eljött a rajongókkal való közös éneklés, felhívtam a színpadra, míg a többiek is kiválasztottak valakit.
Miközben elénekeltük a dalt, végig mosolyogtunk egymásra, és megkértem, hogy várjon meg az öltözőknél.
A végszó után lesiettem a színpadról, és megkerestem.
- Szia - vigyorgott.
Bizonytalanul végigmértem.
- Szia.
- Emma vagyok, hatalmas rajongód, és szeretlek - mutatkozott be.
- Örvendek - nyújtottam a kezem, majd rákacsintottam.
Megfogta a karom, magához húzott, lábujjhegyre állt, aztán megcsókolt, én pedig viszonoztam. Gyors volt, határozott, és ez tetszett. Bevittem magammal az öltözőnkbe, ahol sietve átöltöztem. A fiúk leesett állal bámultak, de nem foglalkoztam velük. Végül is ismernek...
A klubból kézen fogva távoztam a lánnyal, a képünk pedig jóformán mindenhol meg fog jelenni a másnapi újságban a fotósoknak hála.
Hívtam egy taxit, és amíg vártunk, leültünk egy padra. Beszélgetni kezdtünk, ám főleg csak róla, hisz rólam a legtöbb dolgot tudta, így nem volt túl sok mondanivalóm.
Az autó megállt előttünk, és beszálltunk. Emma bediktálta a címét, majd a sofőr gázt adott, és elindult. A lány lábait az ölembe vettem, arcáért nyúltam, majd szájon pusziltam, és egy elég heves csókcsatába keveredtünk. Egyik kezemmel már a pólója alatt jártam, amikor a vezető - akiről majdnem megfeledkeztünk - megköszörülte a torkát.
- Megérkeztünk - nézett rám rosszallóan.
Kezébe nyomtam a pénzt, majd köszönés nélkül kiszálltunk, és a bejárathoz siettünk. Emm kinyitotta az ajtót, megmarkolta az ingem, és - feltehetőleg - a szobája felé vezetett. Amint beértünk, a ruhái fele már a földön hevert. Nem bírtam magammal, régen voltam lánnyal. Amikor már rajtam sem maradt ruha, felemeltem, átkulcsolta a lábait a derekamon, a nyakamat átkarolta, én pedig az ágyig sétáltam. Az egész éjszakát együtt töltöttük.
Reggel felkeltem, mielőtt felébredt, de otthagytam a számom és egy üzenetet, majd elindultam haza.